Mostanában feltűnően sok „hibajelzés” fut be hozzám arról, hogy a fejekben túl sok a zaj, állandóan zakatol az agy, túl erős az elme működése.
Az alábbiakban összefoglalom az elme elcsendesítésének legegyszerűbb módszereit, amelyek némi gyakorlással akár otthon, egyedül is elsajátíthatók.
Az elméről érdemes tudnunk, hogy ő egy támogató, szervező, információgyűjtő tudati funkció az életünkben. A védikus terminológiában manasz a neve. Segít megorganizálni dolgainkat, megtervezni időbeosztásunkat, rangsorol a teendőkben, és fáradhatatlan aktivitással áll rendelkezésünkre.
Az elme műve az is, hogy a jelen helyett folyamatosan vagy a múltban, vagy a jövőben vagyunk. A múltban, amikor lelkiismeret furdalással, megtörtént dolgok felülírásával, megbánásával foglalkozunk, a jövőben az aggódás, szorongás, félelmek révén.
Ő a felelős azért is, hogy a fizikai világból érkező tömérdek érzékszervi benyomást, információt begyűjtse, majd tudatunk egy másik funkcionális részére továbbítsa. Problémáink zöme azonban abból adódik, hogy nem csak begyűjti az információkat, hanem azok értékelését is magához ragadja. Ily módon életünket az elme mechanizmusai irányítják, amelyekből hiányzik a mélyebb értelem és többnyire az önfegyelem is.
Az elme kiváló szolga, de úrnak csapnivaló. Leuraló pozíciójából vissza kell tehát terelni a háttérbe: meg kell tanulnunk kikapcsolni, pihenőre küldeni.
Az előzőekből következik, hogy mindazokban a helyzetekben, amikor maradéktalanul a most-ban vagyunk, elménket sikerült takarékra rakni. Ezek lehetnek kellemes pillanatok: a hangos nevetésé, a testi élvezeté, bármely önfeledt tevékenységé (legyen az erdei séta, főzés vagy sport, futás), de megpróbáló percek is, például a fájdalomé, amely kíméletlenül a jelen pillanatra koncentrálja figyelmünket.
A fentieken túl tudatosan is gyúrhatunk az elme kikapcsolására.
A nagyon szétszórtaknak, tehát akik nagyon kitartóan pörögnek az elméjükben (főként az Ikrek és Szűz aszcendensek, merkúri érdekeltségűek) javasolható a koncentráció, azaz a figyelem egyhegyűvé tétele. Ennek egyik gyakorlata a tratak, a gyertyafigyelés, amelyet pislogás nélkül, egyenletesen lélegezve, minél hosszabb ideig (akár 10-20 percig) érdemes csinálni, miközben fejünkből száműzünk minden gondolatot, ötletet, programot.
Szintén a pörgős típusoknak segíthet a mantrázás, egy szó vagy kifejezés ismételgetése. Ez lehet akár az aum (vagy om) mantra, az „om mani padme hum”, vagy bármely – általunk kiválasztott vagy mestertől kapott – mantra. Itt az elme figyelmét a mantra hangos kimondása, citálása köti le.
A nyugodtabb típusoknak jó az autogén tréning, a szemlélődés, a relaxáció, főleg ha e közben sikerül kikapcsolni a sürgető, feszítő, problémázó gondolatok sorát, a gondolkodást. A szívből jövő ima is támogatja a belső nyugalmat.
A jó képzelőerővel rendelkezőknek érdemes csukott szemmel elképzelni valamit magukban, esetleg külső vezető segítségével. Itt az elmét az elképzelt jelenetek sora, azaz a vizualizáció köti le. A jógaórán jóga nidra néven találkozhatunk e technikával. Az agykontroll is a vizualizáció alapján működik.
Az elme kikapcsolásának legtöbb tudatosságot igényelő módja a meditálás. Ennek során – többnyire ülő helyzetben, egyenes gerinccel, behunyt szemekkel – az elmét lefoglaljuk azzal, hogy figyelmét különböző dolgokra irányítjuk. Követjük az egyenletes, lassú légzés fázisait, szabálytalanul számolunk (például 11-ig, aztán ismét 11-ig, s ezt ismételjük), vagy például egy elképzelt, élénk színű csíkot négyzet formában körbevezetünk lecsukott szemünk előtt. Mindeközben tudatunk kiüresítésén dolgozunk. A felsorolt módszerek közül a meditáció igényli a legtöbb erőfeszítést, de ez hozza a legtöbb töltődést, és egy különös, egyre jobban működő harmóniát bölcsebb szellemi magunkkal és az univerzummal.
A gyakorlásra általános elvként annyi perc javasolt naponta, ahány évesek vagyunk, akár 2 részletben is. Érdemes kitapasztalni, melyik módszer és melyik napszak a legalkalmasabb számunkra az elcsendesedésre, és mikor tudunk nyugodtan magunknak szentelni egy kis időt. Az erőfeszítés, a rendszeres gyakorlás bőven meghálálja magát.
Namasté
Vishakati
